A címeres-levél (magyar)


A m. kir. udv. kancellária levéltárának 1793. október 8-án kelt hiteles másolatában: Kézirattár, 3678. fol. lat. XI. köt. a 640-642. lapon.
Siebmacher, 371 l. 279.t.

 Latin szöveg            Magyar fordítás 


 A címer 

393.
1793. június 13. Bécs
I. Ferenc Peichich Márton pozsegavármegyei szolgabírónak és feleségétől Ivanessich Annától született gyermekeinek, Ignácnak, Imrének, Mária Jozefának és Katalinnak nemességet és címert adományoz.

„Cölöpirányban, vagyis függőlegesen két részre osztott, álló katonai pajzs, melynek aranyszínű első része, a belső oldalhoz tapadó és skarlátszínre festett nyelvű, fegyverként vas buzogányt tartó, félbevágott fekete sast tartalmaz, a második rész közönséges arany koronával felülírt, egyik oldalon arany pálcát, másik oldalon aranyosan ragyogó, díszes markolatú, kivont kardot tartalmazó elrendezésű, ezüst és ciánkék négyszögekből álló burkolatot mutat. A pajzson megkoronázott és rostélyos, bíbor(ral bélelt), arany (magános), (esztergályozott) sisak nyugszik, ráakasztott díszes nyaklánccal, a nemeseknek megengedett használatú szokásos helyzetben ferdén jobbfelé, a tetején piros színbe öltöztetett, markában ferdén (hengeres) buzogányt tartó emberi kar, jobbról arany és fekete, balról pedig ezüst és égszínkék, a pajzsot oldalról illendően és finoman ékesítő kendők.”

Az oklevél a nemességet szerző érdemeiről a következőkép emlékezik meg:

"... figyelemmel és megfontolással. azokra az érdemekre. amelyekkel is Pozsega vármegye másik felében, huszonöt év befejeztével, először azonnal helyettesi minőségben, most jogosan a rendes nemesi bíró helyébe választva, és az utolsó török háborúban kitüntetve, miután tudniillik a megyei komisszáriátusi hivatal visszaállíttatott, miképpen hivatását itt illetmény és jutalom nélkül teljesítve, és ilyenként az ellenség ellen őrködő császári-királyi hadseregért, valóban a beszállásoláshoz a fegyverek erejével kiharcolt termékeket odaadó buzgalommal és serénységgel fürgén elősegítve, és végül a mi Pozsega szabad királyi városunkban, és az azonos nevű megye körzetében fekvő Csernek és Pletericz helységekben beszállásolt sereg jószágait, úgymint tüzelőfáját, mind egyéb, az elhelyezéshez, valamint a felüdüléshez és a betegek felgyógyulásához szükséges kellékeket különös gondossággal, és törődéssel ellátva... felkínálta és kimérte..."

(Dr. Áldásy Antal: A Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárának címjegyzéke, II. Címereslevelek 6. köt., Budapest, Dr. Áldásy József, 1940.)

<< Vissza          ^^ Fel ^^          Tovább >>